Várakoztam a ház előtt kb 20 percet, mire megjött az ingatlanos és a tulajdonos, vicces volt, hogy nem tudtam őket megkülönböztetni, ami leginkább az ingatlanos hibája volt, azért az ember elvárná, hogy egy többmilliós üzletet ne a sárga ing-átüt alóla a fehér póló kombóval indítsunk el.

A következő bazmeg akkor jött, amikor beléptünk a házba. Tudtam én, hogy felújítás alatt áll meg minden, de amit láttam, az minden képzeletet felülmúlt. A vakolat foltokban lógott, a postaládák letépve, penész mindenhol, szemét az udvaron, és gyanús alakok méregettek minket kis székeikről.

Szívem szerint itt vissza is fordultam volna, mondván 'te nem tudsz nekem annyit fizetni, hogy ideköltözzek', de ha már elmentem, csináljuk végig.

Végig a lakás tulajdonosa beszélt, az ingatlanos szolidan a háttérbe húzódott, gyakorlatilag semmit nem tett azért, hogy eladja nekem ezt a szemetet. Ez nagy fekete pont. Meghallgattam valami zavaros mesét arról, hogy milyen befektető milyen kondíciók mellett vállalta a ház teljes felújítását, és nem azért állnak a munkálatok egy éve, mert elfogyott a pénze, neeem, dehogy, hanem 'hátugye a gazdasági válság lassítja a munkálatokat' persze, én meg tegnap születtem egy zongorával a fülem mögött, és Jedi lovag vagyok.

Mindegy, tán ha megnézhetnénk a lakást, (úgyseveszemmeg, blblblbl). Felmentünk a bizalomgerjesztőnek cseppet sem nevezhető lépcsőn, beléptünk a lakásba és majdnem röhögőgörcsöt kaptam az első pofátlanság láttán... A képeken ugyanis úgy tűnt, hogy kövezett az előszoba/konyha, de ez valójában linóleum volt ilyen típusú mintával. Nice, nagyon cseles :D

A lakás egy lyuk volt. A galéria, már ha lehet úgy hívni, ujjnyi vékony rudakon állt, nem mertem volna rajta aludni, pláne, hogy nem volt korlát, tehát simán lezuhanhatttam volna róla alvás közben, őszintén szólva én nem szeretek így ébredni, meghagynám másnak a 'jé, egy lépcső állt a derekamba' típusú háztartási baleseteket (az én ellenségem a kvfőző, de ez egy másik sztori amit most nem nyitnék meg).

Fény nuku. Lompos, lelakott, dohos, büdös szar, már elnézést, hiszen valakik laknak ott (bár megértem miért akarnak elmenni, remélem azóta sikerült nekik).

Megköszöntem szépen, hogy megmutatták, de próbáltam azt metakommunikálni, hogy nem én leszek a leendő tulajdonos, szóval ne fárasszuk egymást az 'ez csak irányár-bútorok maradhatnak-kifestünk ha kell' című nagylelkű engedményekkel és udvariaskodással, a malacaimat sem tartanám itt, ha lennének (de nincsenek), nemhogy én nem költöznék ide.

Kijöttünk, még végigkínlódtam az ingatlanos (jé! beszél!) litániáját a mellette levő házról, hogy 'ha felújítják, ez is ilyen lesz ám, 1-2 év nem sok idő, nagyon jó befektetés', bazmeg lakni akarok nem befektetni, hát hülye-e vagy. Aláírtam a papírjait, hogy igen, megnéztem és ő mutatta meg, és megkönnyebbülve búcsúztam el tőle, végre mehetek még a környékről is, böe.

Na, ő hívott fel 2,5 hónappal később, hogy 1,2 Mio-val levitték az árát, érdekel-e. :)

Addigra már megtaláltam amit kerestem (és amúgysem kellett volna). Lassan költözünk, kitartás. :)

Címkék: galéria csalódás lyuk dohos lepusztult

Milyen legyen...?

 2010.11.02. 08:00

Mindenkinek mások a szempontjai amikor lakást szeretne venni, erről írtam már. Én szerettem volna, ha nagy a belmagasság, tehát legalább egy fekvőgaléria férjen el benne, legyen ugye tégla, egyedi fűtéses, és ne legyen se kicsi se nagy, szóval ~30 nm-ben gondolkoztam.

Hol legyen. Fővárosi vagyok, ide köt minden, szóval a 3-as metró valamelyik állomása környékén lenne jó (a munkahelyem változhat, a metrót talán nem rakják arrébb).

Újépítésű? Na, hát azt nem engedhetem meg magamnak... Tehát marad a régiépítésű. Fontos, hogy legyen utcai a kilátás, ne csak a körfolyosóra nézzen. Ne legyen a földszinten, legalább első emeleti legyen. Legyen a lakás VILÁGOS, ez nagyon fontos, az albérletem olyan sötét volt mint egy rohadt szénbánya.

Hm... szobák. Egy elég. Neeem, kettő kéne. Külön háló, jó is az. Konyha? Lehet kicsi, nem az a lényeg... Legyen külön a wc és a fürdő... Aha, van erre plusz fél millám? Lószart, egyben lesz, így jártam.

Csak fényképes hírdetést (pipa be), nézelődik.

Nagyjából egy hét alatt lesz valami fogalmunk a lakáspiaci ár/érték arányról, az elhelyezkedés függvényében.

Ha valami a normálistól eltérő, kezdjünk el gyanakodni. Tehát ha 15 nm-el nagyobb lakást találunk ugyanannyiért, mint az előző 50, ott valami gáz van. Ha valami gyanúsan olcsó, gáz van. Ha homályosak a képek, gáz van. Ha kevés részletet látni a képeken, gáz van. Ha a kilátásról nincs kép, gáz van. Nagyon trükkösek néhányan, és panorámaképeket készítenek a lakásról, tehát ha nagyon nagyok a terek az alapterülethez képest, keresd az illesztési pontokat a képen, és egyből ki fog derülni a turpisság.

Én egy hónap után jöttem rá, hogy bizony azokat az igényeket, amiket támasztottam jövendő otthonommal szemben, nem lehet kihozni annyi pénzből, mint először gondoltam. Összeg átír (+500-700), és voila, elkezdesz olyan hirdetéseket találni, ami még tetszik is ('bazmeeeeeeg, ez mekkora már, tökjó az elrendezés/kilátás/közlekedés/magasság, neeem??'). De. Kurvasok lakás tetszik majd meg hirtelen, de mindegyikbe nem fogsz tudni elmenni, pláne hogy még idén kéne venni, különben adózási szempontból nagyon nagyot fogsz szívni. Érdemes összeállítani egy kb 20-as toplistát. Aludj a listára egyet. Vagy kettőt.

Aztán kezd el őket felhívni szépen sorban, tollal és naptárral a kezedben.

Most szólok, nem fog összejönni az összes időpont, biztos hogy közben lesz beteg a pasid/csajod akit ápolni kell, megdöglik a varánusz a terráriumban, rendkívüli munkavégzést rendel el a munkáltatód vagy beesik egy koncert amit NEM lehet kihagyni.

Azért próbálkozzál szorgosan. Én felhívtam az elsőt, nem vették fel a telefont. Felhívtam egy fél nappal később, akkor sem. Ja, hát ha ennyire fontos eladni azt a lakást, akkor nekem nem fontos megvennem... A másodiknál siker, menjünk el, nézzük meg.

Okéjó.

Akkora csalódás volt, mint a Mount Everest, leírom a következő posztban.

Azok a súlyos milliók

 2010.10.22. 08:00

Az egyszerűség kedvéért eltekintenék azoktól az esetektől, amikor annyi pénzed van, hogy családi házat tudsz venni. Ugyanis ha ennnyi pénzed van, akkor fizetsz valakinek, hogy jótanácsokkal lásson el, és rohadtul nem olvasod a blogomat.

Szóval lakás. Gondolom mindenki tisztában van a lakásvásárlás szentháromságával: legyen tégla, legyen egyedi fűtéses, legyen világosság legyen occsó'.

Miért legyen tégla? Mert egyrészt az nem panel, másrészt jobb a hang- és hőszigetelés, tartósabb, és úgyamúgy jobb. Az egyedi fűtés pedig azt jelenti, hogy magadnak szabályozod az egészet, konvektorral, cirkóval, vagy elektromos fűtéssel.

Senkinek nem javaslom a panellakásokat. Laktam mindkét fajtában, higgyetek nekem. A panel költséges mulatság és nem utolsó sorban randa is. Amikor lakást keresünk, akkor az első szempont az anyagi legyen. Mekkora kiadást engedhetünk meg magunknak havonta, mi fér bele, mi nem. Milyen rejtett költségek jelentkezhetnek. És amikor ez megvan, csak utána kezdjük kitalálni, hogy mennyiért szeretnénk venni.

Természetes, hogy szeretne mindenki minél olcsóbban, minél nagyobb lakást venni, ez nem fog sikerülni, kompromisszumokat kell kötni. Újépítésű legyen? Vagy régi? HOL legyen egyáltalán? Mi a fontos? Zöldövezet (faszomnak csiripeljenek a madarak korareggel...)? Belváros (annyáér' megy egész éjjel a busz kéccázzal...)? Lift legyen? Ezek mind befolyásolják egy ingatlan árát. Amikor lakást veszünk, akkor a ház maga is befolyásolja majd a lakás árát és fenntartási költségeit. Közvetlen formában ez közös költségként realizálódik, közvetett formában pedig a lakók, a környezet határozza meg az árat.

Például ha van lift, akkor a közös ktg magasabb és senkit nem fog érdekelni, hogy soha nem használod. Ha felújításra kell a pénz, azt is beleteszik ebbe (ha nincs vízórád, az általány vízdíj is tétel). Ha van portás, az is rádob az árra és a költségekre. A különböző etnikumokat is muszáj megemlíteni, ott van pl a Szabolcs utca a XIII. kerületben, palotákat lehet venni 10 mogyoróért, csakhát a környék ugye... (és elnézést mindenkitől aki ott lakik, nekem nem bejövős az a hely). Szóval ez mind mind számít.

A legegyszerűbb az, ha eldöntöd először is a kerületet, bepötyögöd a keresőbe (hadd ne adjak tippeket, én az ingatlanpontkomot használtam :)), meg úgy nagyjából beállítod az elképzeléseidet. Meg azt, hogy csak a fényképes hirdetésekre vagy kíváncsi.

És elcsodálkozol. Én két napig nem is csináltam mást az elején, csak csodálkoztam. Nézed majd a képeket, és nem érted amit látsz. WC a konyhában, hát hülyevagybazmeg? Majd szarás közben megkavarod a rántást a kefével, vagy mi lesz? A zöld az penész vagy festés? Ez komoly, hogy az a palló a folyosó?

De kell ez, mert ebből fogod látni, hogy mi a fontos neked (hátilyenbe biztos nem, rohaggyak meg a hídalatt inkább). Szembesülsz az árakkal. Mennyiért mit adnak. Vagy éppen mit nem (bár engem egyszer felhívtak lakásból amit korábban megnéztem, hogy 1,2 Mio-val (!!!) levitték az árát, találtam már másikat? Nonszensz.).

Legközelebb elmondom mik voltak egészen pontosan az én szempontjaim, és 'megnézünk' együtt egy pár hirdetést. :)

Papír hegyek, hova legyek

 2010.10.19. 08:00

Bürokrácia. Szép csúnya szó, mindenki használja, mindenki tudja hogy mit jelent, mindenki tapasztalta már valamennyire, de ilyenkor tudod meg igazán, hogy mi bújik meg a kifejezés mögött. Megnyugtatlak, az összes negatív sztereotípiád igazolást nyer majd.

Első körben szólnék, hogy nem a szerencsétlen ügyintéző tehet arról, ahogy a hivatali ügyintézés működik, ő is szenvedő alanya  a rendszernek, egy apró kis fogaskerék, és biztos vagyok benne, hogy sokkal kellemesebben is el tudná tölteni a napját, minthogy 8 óra alatt 120x hallgassa meg, hogy 'hádde kifizettem a számlát, nehogymá kikapcsolják a villanyt, faszom.'

Természetesen az egész hercehurcába csak azután vágj bele, hogy a teljes vételárat kifizették neked, és erről meg is győződtél, bemondásra nem hiszünk el semmit (most nem mennék bele a 'rosszul írtuk fel a számlaszámot' kezdetű inkasszós mókába).

A szolgáltatóknál két dolgot kell elintézni: nullás igazolást kell adnod a vevődnek mindenről (víz-gáz-villany-közösköltség), hogy lássa, hogy nincsen hátralékod, nem kell miattad pluszban fizetnie. A másik, hogy az összes közművet írassa át szépen a saját nevére.

Ezt lehet úgy, hogy szépen elballagsz egyedül mindenhova, kikéred az igazolásokat, kifizeted a hátralékokat, írtok kézzel minden számlához egy átadás-átvételit (mai napon blabla következő záró óraállást rögzítettük blabla), vagy mehettek együtt is. Ilyenkor adásvételit viszel magaddal, sorszám, űrlap kitöltés, kedvesen jelzed az ügyintézőnek, hogy mi a szitu. Egészen addig vagy neki érdekes, amíg a hátralékodat kifizetted, onnantól kezdve magasról szarnak a fejedre, a vevőd lesz a fontos.

Nos, a szívás az egésszel a sorbanállás és az utazás. Természetesen munkaidőben tudod csak ezeket intézni, és természetesen ahány szolgáltató, annyi helyre kell menni. Az elműnél van lehetőséged online időpontot foglalni, a többinél nincs. Szerencsére a szolgáltatónak az a fontos, hogy az adott fogyasztási helyen legyen regisztrált fogyasztó, aki szépen fizetget, tehát hogyha hiányos adatokkal érkeztek, rugalmasak lesznek (vagy nem).

Az első után fog teleszaladni a hócipőd, felesleges papírhalmozás az egész művelet (legalábbis annak tűnik) és különbenis haladjunk má' a picsába innen el... De sebaj, remek alkalom ez arra, hogy összeismerkedj a vevőddel, meghallgasd az elmúlt 30 év történéseit az ő szemszögéből, úgyis mindenki szeret számára ismeretlen emberek múltjával szembesülni, érdekes sztorikat meghallgatni (én majdnem elaludtam a hetvennyolcadik 'még 1976-ban..' kezdetű mondat után, szerencsére nem kérdeztek vissza :D)... És még hátra van kettő.

Ha végeztetek mindennel, úgy fogod érezni magad mint akin átszaladt egy úthenger. Többször. De legalább EZZEL megvagy.

Földhivatal.

Erősen hatni kell a vásárlóra, hogy a lehető legtöbb dolgot intéztesse el az ügyvédével, ha már fizeti, különben neked kell rohangálni mindenhova. Az ügyvédek, a bankosok és az ingatlanosok hozzáférnek egy 'takarnet' nevű rendszerhez, ahonnan simán le tudják rántani a tulajdoni lapodat, tehát ha valaki azzal talál be, hogy 'el kéne menni a földhivatalba, hogy lássuk nincs-e teher az ingatlanon' egyből és hangosan röhögd ki. Lószart, így is van elég rohangálni valód. Először bejegyeztetik a vásárlási szándékot, ezért a vásárló fizet. Aztán ha teljesen ki lettél fizetve, átiratják a nevedről az övére a lakást. Ezért is a vásárló fizet. Ez utóbbi egy határozat formájában kipostázásra is kerül, téged tájékoztatnak, h viszlát, őt meg hogy a nevére került az ingatlan. Csak akkor születik meg ez a határozat, hogyha TE nyilatkozol arról, hogy megkaptad ami jár. Ha hitelt vesz fel a vevő, akkor az ügyvéde előtt nyilatkozol, hogy ellenjegyeztesse.

Nostehát. Vevő fizetett, földhivatal pipa, szolgáltatók pipa, semmi nem köt oda többé. Ha hülyeségekkel megtalálnak (pl konvektor) udvariasan hajtsd el őket a fenébe, karbantartási szerződést nem kötöttél, saját felelősségére meg kellett győződnie mindenről, amikor azt mondta 'kell'. Ez így gonoszul és szívtelenül hangzik, de egyrészt neked sem fog segíteni senki, másrészt amíg a más szarával foglalkozol, addig nem foglalkozol a sajátoddal. Jó, nyílván életveszélyes helyzetbe ne hozz senkit, de a szárazdajkaság irányába nem kéne elmenni.

Hanem keress egy lakást, amit a változatosság kedvéért TE akarsz megvenni.

Holnap.

"Adjunk el még ma!"

 2010.10.15. 08:00

Megvan a vevő. Tetszik neki a lakás. Meg akarja venni. Mond egy árat. Rábólintasz. Nice & easy. (Ha nem bólintasz rá akkor persze nem, és kezdődik az előző mondat előről).

Az én vevőm szeretett volna személyesen is találkozni velem, mielőtt végleg elkötelezi magát a vásárlás mellett, állítólag a lakásmaffia miatt, ha ilyen felmerül, ne habozzunk, tegyünk eleget a kérésnek.

Mit hozzon magával a szerződéskötéshez a kedves vásárló? Foglalót és ügyvédet. Mind a kettő kötelező.

Nos, ügyvéd. Amikor eladsz, az ügyvédet nem te fizeted. Ez egyrészt jó, másrészt az ügyvéd olyan fajta, hogy leginkább annak a kérdéseire fog válaszolni, aki fizeti. Mármint tartalmasan válaszolni. Válaszol majd neked is, ha veszed a bátorságot és kérdezni mersz, de azt a kalapod mögé tűzheted, másra nem jó, inkább elbizonytalanít, mint megnyugtat majd.

Miért kell az ügyvéd? (Ez a kérdés amikor te veszel majd, és neked kell fizetni, így hangzik: 'Ügyvéd? Mi a büdös fasznak nekem ügyvéd, he??!?!?!) Azért kell, mert hitelesíti az adásvételi szerződést. Miután ellátja a pecsétjével, aláírásával, meg azzal a cuccal aminek nem tudom a nevét de dombornyomja a papírt, az adásvételi szerződésed kb olyan erejű lesz bármilyen hatóság előtt, mint a Magyar Alkotmány.

Az ügyvéd siet, nem ér rá. Mindenre van formanyomtatványa, minden szükséges papírból ki fog nyomtatni 86 példányt, amiket neked oldalanként alá kell írni, nem árt bemelegíteni előtte, ha nem akarsz csuklógörcsöt.

Az ügyvéd rugalmas. 'Mikor tudja elutalni az összeget, ugye holnap?'

Az ügyvédnek titkárnője van, és te reménykedsz, hogy kutyája nincsen.

Az ügyvéd mindent tud, amit kell, és mindent jobban tud, mint te. Ez teljesen biztos, vitának helye nincs, bíró úr, a védelem szünetet kér.

Ha készpénzes vevőd van, az sima ügy. Ügyvéd előtt átveszed a foglalót (majd miután mindenki hazament, odaadod a felét az ingatlanosnak, hát dejó, legalább nem félsz hazafelé az utcán azzal a sok pénzzel a zsebedben), megállapodtok a vásárlóval a fennmaradó összeg rendelkezésre bocsájtásának időpontjáról, aláírtok mindent százhetvenszer, és vizslát.

Határidők. Az adásvételi szerződéseknek van olyan pontja, ami azt határozza meg, hogy mi van, ha valamiért meghiúsul a biznisz. Az általános eljárás ilyenkor az, hogy ha nem vis major van, akkor az, aki miatt kudarcos a történet, a foglaló kétszeresét kell hogy kifizesse a másik félnek. Ha az ragaszkodik hozzá.

Tehát ha nem adod át a lakás kulcsait a szerződésben rögzített időpontban mert eltöröd a lábad, és a vásárló egy szemétláda, akkor biza rábasztál keményen (és fizethetsz még plusz díjakat az ingatlanközvetítő irodának is).

Ha a vevő nem utalja át a teljes vételárat a szerződésben rögzített időpontig, és egy szemétláda vagy, akkor bizony egyen fakkjút, és szépen adja át a foglaló összegét mégegyszer.

Mindezzel pusztán azt szeretném sugallni, hogy nagyon óvatosan, nagy ráhagyással próbáljátok azokat az időpontokat meghatározni, és akkor nem lesz baj. Ha a vásárló egy pikírt faszkalap, és próbálja megakadályozni ezen törekvéseidet, nyugadtan hívd fel a fentiekre a szíves figyelmét, mindjár egyet fog veled érteni. :-)))

Tehát szerződés aláírva, foglalót átvetted, ingatlanost kifizetted, valószínüleg mindezek után megittál egy (pohár liter rekesz) italt, boldogan hajtod álomra buksi fejedet. És most jön a második fele a sztorinak: lepapírozni, hogy a te nevedről az övére átkerüljön az ingatlan, odafigyelve, hogy közben felmarkold a vételár maradékát is.

Na erről fogok írni holnap.

Címkék: ügyvéd szerződés vételár határidők foglaló

Meggy a habon

 2010.10.14. 08:00

Amikor el akarod adni a lakásod, nyílván a legtöbb pénzt szeretnéd kihozni az egész mutatványból. Ennek egyenes következménye, hogy az ingatlan hibáit előnyként ('ugyanmár, direkt jó, hogy linóleum van a konyhában és nem kő, az télen hideg') az előnyeit meg mégnagyobb előnyként ('ugye milyen szép a kilátás? mennyi a zöld? imádtam madárcsicsergésre kelni minden reggel /bár egy percet nem laktál itt/, kár, hogy el kell adnom, fáj a szívem nagyon') prezentáljuk.

A személyes kötődésünket (a vevő felé, ingatlanosnak felesleges) minél inkább ki kell domborítani ha találkozunk vele, és 3 mondatonként meg kell említeni, hogy legszívesebben megtartanánk, csakhát sajnos nem lehet... Ez ugyanis be fogja kapcsolni az irígység/birtoklási vágy kapcsolót a vásárlási kommunikáció terén lemaradásokkal küzdő vásárlóban, és rögtönazonnalhúdenagyon kell neki. Mindig mondjunk hibát is, de valami a vásárló számára előnyös dolgot, mint az állásinterjún amikor hibaként említjük a munkamániát, a túlzott precizitást, és ha nő vagy akkor sajnos mindig fáj a hátad a 135cm-es mellbőséged miatt. Ja, és kötelező mosolyogni. Egyfolytában. Nem vicsorogni, mosolyogni, nagy különbség :)))

Ezen trükkök százaiban nagy partner az ingatlanos. Elsőre meg lehet róla mondani, hogy dörzsölt róka, vagy leves kategória. Ha leves, akkor váltsál, súlyos százezreket bukhatsz/nyerhetsz rajta.

Ha rafkós szemétládának tűnik, akkor bízhatsz benne. Persze ő is a te pénzedet akarja (ehhez remélem mindenki kezd hozzászokni), de legalább hajlandó tenni érte, hogy minél jobban lehúzzon. Mivel jutalékos rendszerben vannak, minél drágábban sikerül túladni a lakáson, annál több pénz üti az ő markát is.

Ezért meg fogja találni a legjobb szöget/napszakot/felbontást a fényképek elkészítéséhez, olyan előnyöket fog felhozni a lakásról, amire nem is gondolnál, hogy ez előny (nem véletlenül nem tudok idézni egyet sem :))), és olyan dolgokat fog kérdezni tőled, amikre az 'anyámból tudjam bazmeg?!' válaszon kívül nem fogsz tudni mondani semmit, ha nem laktál ott előtte (pl üresen állt a lakás 3 éve, megörökölted, erre megkérdezik hogy mennyi a havi gázszámla, és milyen internetszolgáltatók elérhetőek a környéken). Szóval tájékozódni kell.

Nagyon fontos, hogy az ingatlanosnak NEM te vagy az egyetlen ügyfele, van még neki másik 15, és nem fog tudni mindent észben tartani, a szájába kell rágni mindent SOKSZOR. Akkor van igazán szívás, hogyha az ismerős ingatlanosod nem az adott körzeten dolgozik.

Igen, az irodák egymással is versenyben állnak. Én pl a Tisza Flat nevűvel szerződtem (bocs, nem akarok reklámot), az ismerősöm x kerületben tevékenykedett, a lakás amit eladtam viszont az y-ban volt, és ment a harc köztük 1,5 hétig, h ki adhatja el a lakást, aki a bizniszt hozta, vagy akihez tartozik (még jó, h számítottam a csúszásra).

Az egészből pedig az lett, hogy az ismerős csinálhatta a bizniszt, viszont pont nem ért rá, és a hölgy aki eladta végül, elfelejtette, hogy tartozik egy kibaszott PINCE ahhoz a lakáshoz, hát hogy a fenébe lehet elfelejteni egy pincét??? Pláne, hogy 10 percen keresztül magyaráztam a telefonban, hogy melyik kulcs mit nyit, erre nem mondta a PINCÉT, hát eszem megállt komolyan (és kb mínusz 200e, gratulálok). Szóval szájbarágás.

Amivel elejét lehet venni az ilyen 'apró malőröknek' az az, hogy rákeresel a saját lakásod hírdetésére, és megnézed mindent kiírtak-e. Ha nem, akkor egyből telefon, nem kéne bukni más linkségén (úgyis fogsz még eleget).

Namost. Figura kijön, fényképez, hülyeségeket kérdez, de azért jófej, összeismerkedtek, szerződni kéne. Az első akadály akkor jöhet, ha sikerült kihajítani a konténerbe a lakásban található összes vízszintes felülettel rendelkező tárgyat (szék-asztal-akvárium-kiskutyafasza), mert ugye valamin írni kéne...

Szerződés típusa. Javaslom a fél-kizárólagost. Ez azt jelenti, hogy nem csak a spanod által képviselt ingatlanközvetítő-iroda hirdetheti és értékesítheti a lakást, hanem te magad is (viszont másik, konkurens irodát nem bízhatsz meg). Ennek a jutaléka általában a teljes vételár ~4%-a +áfa, lehet kicsit több, kicsit kevesebb (mekkora haverok vagytok ugye). Ezt a jutalékot a fogod szépen kifizetni (ami a teljes vételár 10%-a általában, ügyvédtől és tőled függ) amikor leszerződsz a jövendőbeli vevőddel. Természetesen ha te értékesíted az ingatlant és nem a megbízott iroda, akkor a közvetítői jutalék a zsebedben marad.

Az eladási ár képzése a következő képpen néz ki: kis barátod képben lesz az utóbbi időben a környéken hasonló paraméterekkel rendelkező eladott lakások árával, plusz beleszámít az ingatlan külső és belső állapota, plusz hogy mennyire vagy 'éhes' illetve mennyire sürgős a dolog. Ha nem sürgős, lehet nagyobb árat kikalkulálni, hátha fogsz egy balekot, ha viszont sürgős, akkor nem érdemes nagyon elszállni.

Ingatlan állapotához mégegy gondolat: minden forintnak, amit eladás előtt a lakásra költesz, max a 10%-a jön csak vissza, tehát csak azért ne újítsd fel, mert el akarod adni. Ilyenkor egészen más üzenete van a dolgoknak, mondok példát: ha kifested a falakat szép fehérre akkor a) miért nem sárga b) ahha, biztos beázik, ezt akarod vele eltüntetni. Ha nem fested ki, akkor meg 'őszinte a lakás' látszik, hogy nincs annak semmi baja, de egy festés ráférne. Ilyenkor a kevesebb tényleg több, akármilyen elcsépelt mondás is ez.

Az ingatlanos alkudni is fog a nevedben, de te szabod meg, hogy meddig mehet el. Lesz tehát egy kikiálltási ár (hirdessük meg 13,8 milláért) és egy minimál ár (figyejjé', ha adnak érte 13,4-et, akkor vigyék a picsába). Ezen az intervallumon belül az ingatlanosnak szabad keze van, de kötelessége veled egyeztetni minden esetben, mielőtt konkért ígéretet tesz bárki érdeklődőnek.

És a félkizárólagosságnak hála, az ingatlanos mindent el fog követni annak érdekében, hogy minél drágábban és lehetőleg még előtted szerezzen vevőt a lakásra, mindenkinek öröm boldogság.

Na, ugye, hogy nem olyan bonyolult ez. Holnap szerződünk, hacsak nem jut eszembe közben még valami :)

Címkék: szerződés vevő eladás hátrány előny ingatlanos

Bele a lecsóba bele

 2010.10.13. 08:00

Biztosíthatok mindenkit, hogy a lelkét ki fogja rohangálni és moha nő a fülében a sok telefonálgatástól, amíg megszerzi végre a hőn áhított lakását.

A 'Van ismerősöm...' kezdetű mondat viszonylag sűrűn elő fog fordulni itt a blogon, de ez ne tévesszen meg senkit. Nagyon sok esetben ez csak annyit jelent, hogy nem a telefonkönyvben, interneten kell valamilyen elérhetőséget megszerezni, hanem egyből a rendelkezésünkre áll ('Spanom a gyurma' szindróma). De ez nem az jelenti, hogy innentől kezdve hátra lehet dőlni, és megy szépen minden a maga útján. Egy nagy lófaszt.

Ez az ismerős ugyanis nem a TE ismerősöd, hanem az ismerősödé, nem tereltetek együtt libát, egyetlen dolog van ami miatt megmozdul, az a pénz. Igen, a te pénzed. Ezzel szemben az 'ismerősség'-nek van egy hátulütője is, miszerint a megbízott ember az utolsó utáni helyre fog sorolni a fontossági listáján, lévén te csak egy haver haverja vagy (és itt elsikkad hogy fizetsz neki, ez csak neked fontos valahogy, a másik félnek természetes, sőt, alap).

Nagyon kitartónak, rámenősnek, és úgy amúgy egy kiállhatatlan köcsögnek kell lenni ahhoz, hogy menjen minden, mint a karikacsapás (és még akkor sem lesz minden allright beautiful).

Szóval ingatlanos, meg kéne mutatni a lakást. Magát az ügyintézést én még a földhivatali bejegyzés előtt, de már a közjegyzői határozat után kezdtem, ezzel is időt és pénzt spórolva, hiszen az ingatlanközvetítő irodával is lesz némi pepecs (tippeltem én, be is jött). Első feladat felmérni, hogy a meglevő bútorokkal, vagy anélkül mutatnak jobban a helyiségek? És bútorozottan, vagy anélkül kívánjuk értékesíteni az ingatlant?

Ha bútorok nélkül mutat jobban a történet, akkor bizony ki kell baszkodni belőle mindent. Senki ne reménykedjen abban, hogy akkor lesz lomtalanítás, amikor neki kéne.

Nem. Lomtalanítás mindig kettő héttel a kipakolás után van, ez alapszabály, szóval a szívás elkerülhetetlen. Ilyenkor az eljárás az, hogy összecsődíted a haverokat, beígérsz némi itókát cserébe (ki mit szeret) és rendelsz egy konténert.

Nekem itt állt meg először a szívem, én kis naivan tippeltem egy 1000 Ft/m3-es tarifát némi jattal, mondom 5-6 ezer forintban megállunk. Hát nem. A 4 m3-es konti napidíja ~15.000 Ft volt + Áfa. Kicsit sem zavart senkit, hogy nekem csak 3 órára kellett összesen, attól még ki kellett fizetni, és a sofőr elmondása alapján vitték máshova is, tehát aznap egy konténerre két napidíjat tudott beszedni a cég (na ilyen vállalkozást kéne indítani). Maga a pakolás sima ügy, ledönt-szétrúg-megfog-kibaszkod. Viszont lesznek guberálók és hajléktalanok, akik gondoskodnak a konténer elszállítás utáni levezető utcaseprésől, mert hát azért úgy nem maradhat, mit szól majd a szomszéd (akit eddig soha nem láttál és nem is fogsz többet) illetve a közös képviselő (dettó).

Tehát így vagy úgy, de eladható állapotban van a lakás, remek, képzeletben már mindenki költi a milliókat, hát mi bajunk lehet. Aztán meglátod a lakást világosban is, rájössz, hogy a fal máshogy sötétedett a bútorok mögött mint ahol nem volt semmi (ki a faszom festette pont ZÖLDRE/KÉKRE/SÁRGÁRA/RÓZSASZÍNRE ezt a kurva falat, hm? Azzal kapartatnám le bazmeg!!), elkezded lepucolni az ajtót de jön a ronggyal a festék, a szúnyogháló tiszta pókháló (hagyok időt...) a konvektor pedig valószínüleg Kínáig robbantaná a házat a szomszéd kisközérttel együtt.

És hirtelen legfontosabb feladatoddá az válik, hogy az ingatlanközvetítőt meggyőzd arról, hogy elvállaljon, előbb neki kéne eladni ezt a lakást, a vevő már csak meggy lesz a habon.

Persze erre is vannak módszerek, a kezdeti riadalom után egészen szépen is ki lehet jönni a bizniszből...

Címkék: ismerősök konténer lomtalanítás festés ingatlanos

Hogyan is kezdődött...?

 2010.10.12. 08:00

Örököltem egy lakást.

Szomorú dolog, de ez van, el kell fogadni, nem is boncolgatnám tovább ezt az eseményt.

Fontosnak tartom viszont kielemezni magát a helyzetet, hiszen lássuk be, egy mai átlagkeresettel rendelkező (150-200 nettó HUF), nem aszkéta, hobbival, netalán több hobbival rendelkező fiatal igen nehezen tud megtakarítani annyi pénzt, ami az önerőhöz szükséges, pláne albérlet mellett, esetleges diákhitel-tartozását 2083-ig törlesztve (aztán persze lehet, hogy csak én vagyok a balfasz, akkor mea culpa és ugorjatok :D).

Node. Eme lakás földrajzilag számomra tökéletesen lehetetlen helyen van. Pesten ugyan, de egy teljesen másik részen, mint ahol dolgozom, vagy ahová a szabadidős tevékenységeim kötnek (gy.k. SÖR), szóval el kéne adni...

Maga az örökösödési eljárás egy nem túl bonyolult valami, (most csak a lakással kapcsolatos dolgokra gondolok, egybként nem egyszerű, mindenki kérje a legközelebbi anyakönyvvezető segítségét, illetve kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét) pláne az én esetemben nem volt az, lévén egyke vagyok. Sokáig tart, ingatlan értéktől és egyéb összegektől (megtakarítás illetve tartozás/mármint az elhunyté/) függ a közjegyzői díj (40-50 ezertől a csillagos égig számoljatok). Az ingatlan értékét az APEH mondja meg, nem a piac, nem szakember, nem én, nem anyám, nem a mikulás, hanem az APEH. Ennek a későbbiekben lesz még jelentősége.

Nos az, hogy maga az eljárás egy viszonylag hosszadalmas dolog (nekem október végétől május elejéig tartott az egész hercehurca) azért fájdalmas, mert az ingatlannak bizony vannak állandó költségei, például a közös költség, ha van akkor telefon-TV-Internet, egyéb hűségidős szarok. Ezekben az a szép, hogy általában csak a közjegyzői okirat ellenében hajlandóak a szerződést megszüntetni, addig meg ketyeg a havidíj (persze a közös ktg utána is, csak a saját nevünkre érkezik a továbbiakban), ami nagyon rosszul tud esni a havi költségvetés tervezésekor...

Szóval ilyenkor elemi érdeke mindenkinek, hogy minél hamarabb megszabaduljon az ingatlantól, mert hosszabb távon lehetetlen plusz segítség nélkül vállalni a megnövekedett terheket.

Hm... van ingatlanos ismerősöm. Rajta, minél hamarabb nézzük meg az ingatlant... (majd holnap :))

Címkék: ingatlan apeh értékbecslés örökösödés

Vettem egy lakást.

Ez így leírva halál egyszerűnek tűnik, de nem az. Már beköltöztem, hurrá, öröm-boldogság, de az adminisztráció egy része még hátra van...

Blőd magamutogatásnak tűnhet, hogy blogot írok erről, mert persze a burzsuj, mert megenhedheti magának, bla-bla, szóval itt szögezném le, hogy a blog célja nem más, minthogy a saját példámon keresztül megmutassam milyen kurva bonyolult dolog nehézségekkel jár egy ilyen procedúra, mi mindenre kell odafigyelni, milyen költségekkel járhat ez az egész, és úgy egyáltalán mekkora szívás, ha az ember szeretne magának egy saját otthont, és nem anyuéknál vagy albérletben képzeli el a rövid- középtávú jövőjét (meg saját magamnak sem árt összefoglalnom az elmúlt időszakot:)).

Mindenkit, aki ilyesmin töri a fejét, előre szeretnék figyelmeztetni, hogy a világ NEM AKARJA hogy lakást vegyél, nem akarja, hogy boldog legyél és jó érezd magad, mindenki azon lesz, hogy minél nehezebben és lassabban jussál egyről a kettőre. :)))

Node. A következő bejegyzéstől kezdve szépen lépésről-lépésre bevezetek mindenkit a magyar bürökrácia mocskos-büdös dzsungelébe.

És jó darabig ki sem jövünk onnan.

Címkék: bürokrácia lakásvétel nemegyszerű

süti beállítások módosítása