Várakoztam a ház előtt kb 20 percet, mire megjött az ingatlanos és a tulajdonos, vicces volt, hogy nem tudtam őket megkülönböztetni, ami leginkább az ingatlanos hibája volt, azért az ember elvárná, hogy egy többmilliós üzletet ne a sárga ing-átüt alóla a fehér póló kombóval indítsunk el.

A következő bazmeg akkor jött, amikor beléptünk a házba. Tudtam én, hogy felújítás alatt áll meg minden, de amit láttam, az minden képzeletet felülmúlt. A vakolat foltokban lógott, a postaládák letépve, penész mindenhol, szemét az udvaron, és gyanús alakok méregettek minket kis székeikről.

Szívem szerint itt vissza is fordultam volna, mondván 'te nem tudsz nekem annyit fizetni, hogy ideköltözzek', de ha már elmentem, csináljuk végig.

Végig a lakás tulajdonosa beszélt, az ingatlanos szolidan a háttérbe húzódott, gyakorlatilag semmit nem tett azért, hogy eladja nekem ezt a szemetet. Ez nagy fekete pont. Meghallgattam valami zavaros mesét arról, hogy milyen befektető milyen kondíciók mellett vállalta a ház teljes felújítását, és nem azért állnak a munkálatok egy éve, mert elfogyott a pénze, neeem, dehogy, hanem 'hátugye a gazdasági válság lassítja a munkálatokat' persze, én meg tegnap születtem egy zongorával a fülem mögött, és Jedi lovag vagyok.

Mindegy, tán ha megnézhetnénk a lakást, (úgyseveszemmeg, blblblbl). Felmentünk a bizalomgerjesztőnek cseppet sem nevezhető lépcsőn, beléptünk a lakásba és majdnem röhögőgörcsöt kaptam az első pofátlanság láttán... A képeken ugyanis úgy tűnt, hogy kövezett az előszoba/konyha, de ez valójában linóleum volt ilyen típusú mintával. Nice, nagyon cseles :D

A lakás egy lyuk volt. A galéria, már ha lehet úgy hívni, ujjnyi vékony rudakon állt, nem mertem volna rajta aludni, pláne, hogy nem volt korlát, tehát simán lezuhanhatttam volna róla alvás közben, őszintén szólva én nem szeretek így ébredni, meghagynám másnak a 'jé, egy lépcső állt a derekamba' típusú háztartási baleseteket (az én ellenségem a kvfőző, de ez egy másik sztori amit most nem nyitnék meg).

Fény nuku. Lompos, lelakott, dohos, büdös szar, már elnézést, hiszen valakik laknak ott (bár megértem miért akarnak elmenni, remélem azóta sikerült nekik).

Megköszöntem szépen, hogy megmutatták, de próbáltam azt metakommunikálni, hogy nem én leszek a leendő tulajdonos, szóval ne fárasszuk egymást az 'ez csak irányár-bútorok maradhatnak-kifestünk ha kell' című nagylelkű engedményekkel és udvariaskodással, a malacaimat sem tartanám itt, ha lennének (de nincsenek), nemhogy én nem költöznék ide.

Kijöttünk, még végigkínlódtam az ingatlanos (jé! beszél!) litániáját a mellette levő házról, hogy 'ha felújítják, ez is ilyen lesz ám, 1-2 év nem sok idő, nagyon jó befektetés', bazmeg lakni akarok nem befektetni, hát hülye-e vagy. Aláírtam a papírjait, hogy igen, megnéztem és ő mutatta meg, és megkönnyebbülve búcsúztam el tőle, végre mehetek még a környékről is, böe.

Na, ő hívott fel 2,5 hónappal később, hogy 1,2 Mio-val levitték az árát, érdekel-e. :)

Addigra már megtaláltam amit kerestem (és amúgysem kellett volna). Lassan költözünk, kitartás. :)